Meddig él a ragadozóatka?

 

 

Az utóbbi időben a ragadozóatkák bevezetése előtt, vagy használata során szinte minden alkalommal  – jogosan – elhangzanak az alábbi kérdések:

• Meddig él a ragadozóatka?
• Mi lesz, ha a ragadozóatka megeszi az összes madártetűatkát?
• Miért kell újból telepíteni, miért nem tudnak csak úgy felszaporodni, eléldegélni a ragadozóatkák?
• Mikor kell alkalmazom ismételten a ragadozóatkát?

A válaszokat a rovarökológiában, azon belül is az úgynevezett populációdinamikában találjuk meg.

 

 

Madártetűatka populációdinamikája

Ahhoz, hogy a ragadozóatkákkal kapcsolatos kérdéseinkre választ kapjunk, először a madártetűatkákat vizsgáljuk meg közelebbről.

A madártetűatka elleni védekezésben, a madártetűatka populáció azon egyedeinek összessége, amelyek térben és időben együtt élnek. Vagyis, a baromfiólunkban, kertünkben élő madártetűatkák összessége, egy adott- május – szeptember – időszak alatt. Fontos figyelembe venni, és meghatározni az eltartó képesség fogalmát is. Az eltartóképesség az a legnagyobb (madártetűatka-) populáció méret, amit az óljaink, madaraink, mint táplálékforrás még el tudnak látni. Csak annyi élőlény élhet egy adott térben, amennyit a környezet rendelkezésre álló forrásai el tudnak tartani. Nyilvánvaló, hogy ez az eltartó képesség az óljaink, madaraink vonatkozásában igen nagyszámú madártetűatka mennyiséget foglal magába, de nem végtelen.

A populáció méretét továbbá behatárolja még:

• belső növekedési ráta (a madártetűatka szaporasága)
• környezet ellenállása, magába foglal minden limitáló tényezőt, ami a populáció növekedését gátolja
  • táplálék
  • élettér
  • természetes ellenségek
  • kórokozók

 

Az adott környezeti ellenállás az egyes fajoknál, így a madártetűatkánál is jellemző életmenet stratégiát alakított ki az egyedfejlődés során.

A madártetűatka életmenet, vagy fennmaradási stratégiája jellemzően igen hatékony. A tyúkatka jellemzően ’r’ stratégiát követ. Az egyes stratégiák jellemzőit az 1.sz. táblázat tartalmazza.

 

 

Mi a madártetűatka fő célja?

A kártevők, (így a tyúkatka) életcélja a hosszantartó fennmaradás, a népesség génjeinek biztos továbbadása az utódokban. A kártevők általában olyan stratégiát alkalmaznak, amelyek a fennmaradást az élettér gyors felfedezésével, elfoglalásával, óriási szaporodással és szétszóródással valósítják meg. Nyilvánvaló, ha egy ilyen népesség egyedeit korlátozzuk vagy pusztítjuk, s vannak túlélők – és azok mindig vannak(!) -, akkor ezekből gyorsan újra épül a kártevőnépesség, mert az kezdetben hatványszerűen növekszik. Az adott kártevő gyorsan reagál- köszönhetően a túlélőknek – ez egyes külső, például kémiai, vegyszeres behatásokra. A túlélők rezisztenssé válnak, és a következő lehetséges populációnövekedéskor már ezek a rezisztens példányok szaporodnak el.

A ragadozóatkák (predátorok) bevetésével olyan szervezeteket juttatunk az adott populációba, amely a zsákmányát, annak elfogása után, megöli és elfogyasztja. A ragadozóatkák élethossza és szaporodása elviekben csak a saját életciklusától, ill. a környezeti hatásoktól függ. Azért csak elviekben, mert az adott ragadozóatka miközben táplálkozik (à megeszi a madártetűatka valamennyi fejlődési stádiumú egyedeit) szaporodik is, így az utódoknak is kell a táplálék a növekedésükhöz, és szaporodásukhoz. A ragadozóatkák életmenet stratégiája az ’r’ stratégiát követi. (1. sz. táblázat).

 

 

Ragadozóatka, mint predátor

Fő kérdés: van-e hatása a ragadozónak a zsákmány (madártetűatka) populáció méretére/dinamikájára? A ragadozóatka esetében a predátor teljes mértékben szabályozza a zsákmány populáció dinamikáját (à biológiai védekezés), továbbá a ragadozó részt vesz a zsákmány populáció méret szabályzásában. A ragadozás az egyike a leghatékonyabb populációdinamikai szabályozásnak.

 

 

 

A zsákmány-ragadozó interakció jellemzője, hogy a csúcsokban fáziseltolódás figyelhető meg:

1. A zsákmány egyedsűrűsége az adott környezeti feltételeknek megfelelő szinten van, illetve folyamatosan nő az eltartóképesség felső határáig.
2. A ragadozók bevetésével a ragadozók egyedsűrűsége is növekedni kezd, mivel van kellő mennyiségű és elérhető zsákmány, azaz madártetűatka.
3. A ragadozó egyedsűrűségének a növekedését a zsákmány egyedsűrűségének a csökkenése követi. Elfogy a ragadozók tápláléka, a madártetűatka. A zsákmány populációja összeomlik. (→ van túlélő!
4. Mivel a zsákmány mennyiség, azaz a ragadozók tápláléka elfogy, ez a táplálék (madártetűatka) csökkenés előidézi a ragadozó egyedszámának későbbi csökkenését, annak populációjának összeomlását. (nincs táplálék, vagy legalábbis ekkora létszámú populációnak nincs tápláléka).
5. A túlélők elkezdenek szaporodni, a madártetűatka populáció ismét növekedni kezd.
6. Az egyik változó (zsákmány vagy a ragadozó) megváltozása kihatással van és befolyásolja a másik változó dinamikáját. Az 1-5 pontok ismétlődve követik egymást.

 

 

Azt, hogy az 1-5 ciklus milyen sűrűn váltogatja egymást, vagyis, hogy milyen gyakran kell ragadozóatkát telepítenünk befolyásolja

 

• az állomány, környezet fertőzöttsége,
• a madártetűatka monitorozása, megfigyelése.

 

 

 

A siker kulcsa a monitorozás, avagy folyamatosa figyeljük a madártetűatka populációt

Az állomány fertőzöttsége jelentősen befolyásolja a biológiai védekezés sikerességét. Azonban kulcsfontosságú a madártetűatka megfigyelése, vagyis, hogy az 5-ös pontban leírt folyamat mikor indul el! Még a folyamat kezdete előtt (vagy automatikusan) kell újra telepíteni. Rendszerint ez az időszak 6-8 hét.

A fentiekben leírtak alapján a bevezetésben feltett kérdéseinkre immár egyszerűen tudunk válaszolni, lépjünk vissza és válaszoljuk meg!

 

 

Kapcsolódó bejegyzések:

A madártetűatka (tyúkatka) megfigyelése
Ragadozóatka kihelyezése
Madártetűatka elleni védekezés
Madártetűatka (Tyúkatka)
Madártetűatka fertőzöttség tünetei

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Bozsik, A. (2008) : ALLEE törvénye és a kártevő-természetes ellenség kapcsolat. 13. Tiszántúli növényvédelmi fórum, ed.: Dávid, I. – Kövics, Gy. J,  Debreceni Egyetem, pp.162.

Marczali, Zs. (2011): Rovarökológia. https://novenyvedelmi-intezet.georgikon.hu/letoltheto-tananyagok/

Markó, B.  (2013.): Populációbiológia. https://www.google.com/url?sa=i&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjeiMiZ2NnjAhXS2KQKHUl_D_8QjRx6BAgBEAQ&url=https%3A%2F%2Fkolozsbiol.files.wordpress.com%2F2010%2F10%2F1-eloadas-populaciobiologia1.pdf&psig=AOvVaw1cH1-lXPAo3eg9LOnYgpan&ust=1564474589455715

SZ.G.: A predáció pupilációdinamikai hatása. www.ramet.elte.hu/~ramet/oktatas/OkolMernok