Általános név: Madártetűatka (Tyúkatka)
Tudományos név: Dermanyssus gallinae (De Geer)
Törzs: Ízeltlábúak (Atrhropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnoidea)
Rend: Gamasida (Mesostigmata)
A madártetűatka -Dermanyssus gallinae (De Geer) széles körben elterjedt baromfi ektoparazita atka. (1. számú kép) A baromfi madáretűatkának igén sokrétű a gazdaállat köre, amely gazdasági haszonállat baromfit, díszbaromfit, tenyészgalambot, sportgalambot, vadmadarat, sőt emlősöket is magába foglalhat. A madártetűatka a fészkekben, résekben, repedésekben, alomban rejtőznek el.
A madártetűatka világszerte elterjedt faj, de jelenléte leginkább Európában okoz fokozott figyelmet. Az állattenyésztésben döntően nagy gazdasági veszélyt jelent a broiler és tojástermelő baromfiállományokra. Számos európai országban a tojástermelő tyúkállományok fertőzöttségi szintje meghaladja 60-80 %-ot. Magyarországon a tojástermelő állományoknak minimum 50%-a madártetű atkával fertőzött, és jelentős védekezést kell ellenük fordítani.
A Dermanyssus gallinae ektoparazita atka, amely jellemzően éjszaka táplálkozik, azaz vért szív. (Sparagano et al. 2014) A D. gallinae nem tartózkodik állandó jelleggel a baromfin, nappali időszakban ritkán eszik. Jelentős fertőzöttség esetén nemcsak éjszaka, hanem nappal is látható, és a gazdaállatokon túlmenően jól megfigyelhető a baromfi ól berendezési tárgyain is. A kifejlett példány kb. 0,7-1 mm hosszú, és 0,4-05 mm széles. 4 pár lába van, melyek karomban végződnek, szúró-szívó szájszerve van, mely tőrszerű képződményben végződik, az gazdaállat megszúrására szolgál. Táplálkozása során a gazdaállat vérével táplálkozik, ezután a kifejlett egyedek színe vörös lesz, de lehet fekete, szürke, fehér színű is a gazdaállat vére nélkül. A madártetűatkának öt fejlődési stádiuma van: pete, lárva, protonifa, deutonimfa, kifejlett egyed. (2. számú kép)
A lárva 3 pár lábbal kel ki a tojásból,és nem táplálkozik. Az első vedlést követően mindkét nimfa stádiumban már 4 pár lába van, hasonlóan a kifejlett egyedekhez. A protonimfa, deutonimfa, és a kifejlett nőstények rendszeresen szívják a gazdaállat vérét, míg a hímek csak alkalomszerűen szívnak vért.
Habár a madártetűatka (Dermanyssus gallinae) megjelenése hasonló az északi madártetű atkához Ornithonyssus sylviarum (Canestrini and Fanzago) az életciklusuk különbözik abban, hogy vörös madártetűatka nem tölti szabadidejét a gazdaállaton (periodikus ektoparazita). A baromfi madártetűatka a tojásait résekbe, repedésekbe, az alomba rakja. A nőstény 4-8 petét tartalmazó petecsomókat rak minden 12-24 órában a vérszívást követően, átlagosan 30 darabot az élete során. Kedvező körülmények között (20-30°C) a lárva 2-3 napon belül kikel a tojásból. A petéből való kikelést követően a 6 lábú lárva viszonylag lassúmozgású, (táplálkoznia nem kell a vedléshez) és 1 napon belül vedlik. A 4 pár lábbal rendelkező protonimfa már táplálkozik (à vér) és 1-2 napon belül nyolc lábú deutonimfává alakul át, majd ez táplálkozást (vérszívás) követően kifejlett egyeddé alakul. Megfelelő körülmények között teljes ciklus két hét alatt lejátszódik (3. sz. kép).
Ez az életciklus nagyon könnyen felgyorsul (7-8 nap), ha van megfelelő gazdaállat, hőmérséklet, páratartalom, amelyek együtt állása a baromfiólakban rendszerint biztosított. A gazdaállatokat az adott istállóból, ólból eltávolítva nem tudjuk megszüntetni az atkafertőzést. A deutonimfa és felnőtt egyedek ellenállnak a kiszáradásnak akár nyolc hónapig is képesek táplálék nélkül elélni. Gazdaállat hiányában 5°C fokos környezetben 8-9 hónapig, míg 25°C-on 6 hétig képes elélni. A -25°C alatti és +45°C fölötti hőmérsékleten a madártetűatka elpusztul. A nőstény egyed 5-45°C között képes a peterakásra.
A Dermanyssus gallinae elsődlegesen a baromfi kártevőjeként veszik számba. Azonban további 30 faj, úgymint galamb, papagáj, szirti galamb, seregély, díszbaromfi kártevője is. Szintén leírták már, mint a ló, rágcsálók, ember parazitája.
A madártetűatka jelentős kártételt okoz a tojástermelő tyúkállományokban világszerte. Az EU -ban a Dermanyssus gallinae -hez kapcsolható tojástermelési veszteség €130 millió ($177 millió) évente. A Dermanyssus gallinae egyéb patogén kórokozók vektoraként is ismert.
A Dermanyssus gallinae -vel fertőzött állomány ismert tünetei közé tartozik a magas stresszállapot, megváltozott alvási szokások, tollcsipkedés. A stresszt a fájdalom és bőrirritáció váltja ki, melyet a folyamatosan ismétlődő atkaszúrások okoznak. Az extrém nagy atkafertőzöttség esetén 25000-500000 atka is parazitálhat egy-egy tyúkot. A magas atka fertőzöttség agresszív tollcsipkedést és kannibalizmust, megnövekedett takarmány- és ivóvízfogyasztást, általános egészségi állapot csökkenést is kiválthat. Az elhullás elérheti a 6-8%-ot, a tojástermelés akár 20%-kal is csökkenhet. A baromfiólban a nagy zaj szintén tipikus tünete a madártetűatka jelenlétének.
A legjellemzőbb klinikai tünete azonban az anémia. A Dermanyssus gallinae egyedei ritkán láthatók a madáron, mivel jellemzően éjszaka táplálkoznak. A madarakat este (sötétben) kell közelebbi vizsgálat alávetni, hogy megtaláljuk rajta az atkát, illetve az atkát a tojófészekben, résekben, repedésekben, tartószerkezeteken kell keresni.
A madártetűatka 2-4 naponta táplálkozik, és általában 30-180 percet tölt a gazdaállaton. Egy alkalommal mintegy 0,2mg vért szív ki. Ez, a tyúkonkénti becsült 25000-50000 madártetűatka darabszámot figyelembe véve mintegy 4 gramm vérveszteség napi szinten. Így a tojó a vérének akár több, mint 3%-át is elveszítheti egy éjszaka során. Extrém esetben az állat halálát is okozhatják. A fertőzött gazdaállat látható tünetei a vérszívás eredményéből adódó léziók, amelyek gyakran láthatók a mellkason, lábon is.
A közvetlen vérszívó kártétele mellett a közvetett kártétele is igen jelentős, mely a betegség terjesztésben jelenik meg. Többek között ezek lehetnek paramyxovirus okozta baromfipestis, keleti ló-láz vírus okozta agyvelőgyulladás, nyugati ló-láz vírus okozta agyvelőgyulladás, Venezuelai ló-láz vírus okozta agyvelőgyulladás, baromfinfluenza A vírus. avian spirochetes, fowl poxvirus vagy bakteriális fertőzések, úgymint a Escherichia coli, sertésorbánc, Pasteurella multocida, Salmonella gallinarum, S. enteritidis, Listeria monocytogenes, Chlamydia spp., Staphylococcus spp., Streptomyces spp., Pasteurella multocida, Coxiella burnetii, Spirochetes, stb.
A Dermanyssus gallinae-t nagyon nehéz kiirtani a fertőzött telepekről, mivel az életciklusuk rövid, a reprodukciós rátájuk nagy, és a kezelt szerekkel szemben rövid időn belül kialakul a rezisztencia. A Dermanyssus gallinae által fertőzött madarakat jellemzően szintetikus akaricidekkel (atkaölőkkkel) kezelik az állomány atkamentesítése végett. 35 -nél is több vegyület ismert, amelyeket a baromfi atkaellenes kezelésére használnak. Sok országban szabályozva van a szerek használhatósága azok hatóanyaga alapján. Másik kihívást jelentő probléma a hatóanyag rezisztenciából adódik. adódik. A természetes ellenségek, egyes ragadozóatka fajok használatával (Androlis, BioRaptor B, Taurrus) hatékonyan felvehetjük a harcot és semlegesíthetjük a madártetűatka okozta gazdasági károkat.
Általános név: Pilleszúnyog Tudományos név: Clogmia albipunctata Williston, 1893 (Insecta: Diptera: Psychodiadae) Bevezetés A
A madártetűatka invázió csúcspontjának, tetőzésének legjellegzetesebb tünete, hogy már nappal, szabad szemmel is láthatók a
Miért kevésbé vonzóak a fehér szőrű lovak a böglyök számára, mint a sötétebb színűek? Miért
StickyRaptor bögöly csapda egyedi megoldása, eddig nem látott és tapasztalt mennyiségű böglyöt képes összegyűjteni! A bögölyfélékre
