A terráriumban tartott hüllők leggyakoribb külső élősködője, ektoparazitája a fekete kígyóatka (Ophionyssus natricis). Felismerésük, megfigyelésük egyszerű, azonban sokszor a parazita ismeretének hiánya nehezíti a parazita diagnosztizálását. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a fekete kígyóatka leírását, szaporodását, ellene való hatékony védekezést.
További cikkeink a témában
“Tökéletes termék. Csak ajánlani tudom. Pikk-pakk kiírtották az atkákat!”
Ragadozóatkák terráriumi használata
Általános név: Fekete kígyóatka
Tudományos név: Ophionyssus natricis (Ízeltlábúak-Pókszabásúak-Atkák)
Bevezetés – kígyóatka (Ophionyssus natricis)
A leggyakrabban fellelhető ektoparazita a terráriumban tartott hüllőknél a vérszívó fekete kígyóatka (Ophionyssus natricis). A fertőzött hüllők gyakorta esnek letargiába, vedlési nehézség lép föl, viszketés, viselkedés megváltozása (megnőtt fürdési idő, tárgyakhoz dörgölődzés). A kígyóatkák összegyűjtögetése, egyenkénti kezelése hiábavaló remény. Az emlősöknél használt inszekticidek és akaricidek használata segíthet a hüllők O. natricis elleni kezelésére, de tudni kell, hogy potenciális idegmérgek számukra.
A kígyóatka (Ophionyssus natricis) leírása
Az Ophionyssus natricis életciklusa 5 fejlődési szakaszból áll: pete, lárva, protonimfa, deutonimfa, kifejlett állat. Minden fejlődési szakasz csak egyszer változik. A lábak száma 3 pár vagy 4 pár lehet.
Pete:
A peték kissé ragadósak, amikor lerakásra kerülnek, így a felületre könnyebben felragadnak, ugyanakkor gyorsan kiszáradnak, és amikor ez bekövetkezik szabadon elgurulhatnak. A peték tojásalakúak, gyémántfehér színűek. Méretük 0,34 mm x 0,23 mm. A kikelési idő 20°C-os hőmérsékleten négy nap (92-103 óra), míg 30°C-on kb. 1 nap (23-23 óra). Ha a pete két hétig 2°C-on vagy 24 órán keresztül 40 °C-on van, akkor elpusztul.
A dehidratáció is fontos korlátozó tényező a pete fejlődése szempontjából. A 95%-os relatív páratartalom a legjobb nekik, az 50%-os és a 78°%-os érték mellett a pete még kifejlődik, míg a 35%-os páratartalomnál a kikelés már lehetetlen a dehidratáció miatt, ugyanakkor a többi fejlődési stádiumban normálisan fejlődik az állat.
Lárva:
A petéből lárva fejlődik ki, amely fehér színű és hatlábú. A lárvát rövid serték borítják, melyek közül három testvégi nagyon hosszú. Az átlagos méretük 0,38mm x 0,24 mm. A lárvának gyenge, kezdetleges szájszerve van, és nem táplálkozik semmit. Lassú, lomha mozgású, ugyanazon a helyen marad, ahol kikelt, mindaddig, amíg átalakul protonimfává.
Protonimfa:
A protonimfa fehér –világosbarna színű, kb. 0,36 mm x 0,23 mm nagyságú. A testét rövid sörték borítják, nyolc lába van. A protonimfa az első aktív, táplálkozó fejlődési stádium kifejlett szájszervvel, karmokkal. A vérszívást követően a test színe sötét barnává válik, és a testméret is megnő kb. 0,69 x 0,36mm nagyságúra a nőstényeknél, míg a hímek esetében némileg kisebbre. A kikelést követően a nőstény körbejárja a terráriumot. Amikor kapcsolatba kerül a kígyóval, felmászik rá, megkapaszkodik a pikkelye alá, átszúrja a szájszervét a bőrön, és vért szív az állatból. Ha nincs megzavarva a vérszívás közben, akkor ugyanazon a helyen marad, mindaddig, amíg jól nem lakik, nem kapaszkodik annyira szorosan, mint a kullancs. A protonimfa a kifejlődését követően 12 órán belül már képes táplálkozni, és 25°C-os hőmérséklet mellett 3-7 nap alatt lakik jól, míg 15°C-nál 16-21 nap. A jóllakást követően a protonimfa ismét aktivizálódik, karmaival elengedi és lemászik a kígyóról, elvándorol és összegyűlnek a többi atkával egy sötétebb sarokban.
30°C-on 12 óráig tart a táplálkozás kezdetétől a teljes jóllakottság, 25°C-on ez 24óra, míg 20°C-on 48 óra. Úgy tűnik, hogy a teljes jóllakottság mindenféleképpen szükséges a következő fejlődési stádiumhoz, továbbá, hogy az átalakulás megtörténjen. Abban az esetben, ha a protonimfa nem talál hüllőt, kígyót, felkapaszkodik egy, a terráriumban lévő tárgyra, ahol a többi protonimfával együtt csoportosulnak, és kedvező alkalomra várnak. Amikor egy mozgó céltárgy, pl. kígyó a közelébe érkezik, az atkaraj azonnal kapcsolatba lép vele, és rástartolnak a kígyóra.
A protonimfa hosszú ideig kibírja táplálék nélkül, amennyiben nincs kígyó a közelben. A normál, kígyótartásra megfelelő körülmények között a nimfa 2-3 hétig is kibírja táplálkozás nélkül.
Deutonimfa
A vedlést követően a protonimfa deutonimfává alakul át. A testét rövid sörték borítják, nyolc lába van. Színe sötétvörös és kb. 0,7 mm x 0,4 mm hosszú a nőstény, míg a hím némileg kisebb. A lárvának gyenge, kezdetleges szájszerve van, és nem táplálkozik semmit.
A deutonimfa aktív, de csak az aljzaton található, a terráriumban mindenfelé megtalálható, de a kígyón soha. A hímek el vannak különülve a nőstényektől a kisebb méretük miatt, de gyakran láthatók a nőstények hátán is.
A deutonimfa stádium 13 óráig tart 30°C-on, és 26 óráig 20°C-on, és 50 óráig 15°C-on. 2°C alatt és 40°C fölött a deutonimfa nem fejlődik, elpusztul. Amikor a deutonimfa levedlik, kifejlett egyeddé alakul át.
Kifejlett hím
A kifejlett hím színe a világos sárgás barnától a sötét vörös-fekete színig terjedhet, attól függően, hogy a teste vérrel telített, vagy csak a kígyó testfolyadéka van benne. A nyolclábú állat teste eléggé szőrözött. Elég gyors és képes a vérszívásra is a jól fejlett szájszervével. A kifejlett hím össze-vissza sétálgat a terráriumban és felkapaszkodhat az első nem táplálkozó kifejlett nőstényre, a deutonimfa nőstényre vagy jóllakott protonimfára, ha találkoznak. Ez a szokás egy reakció a nőstény testméretére.
Amikor a hím egy kígyóval találkozik, akkor arra felmászik, táplálkozik, majd elhagyja azt és párzik egy nősténnyel. A hímek, amelyek a nagyobb kígyókat parazitálják sohasem vörösek vagy feketék, inkább sárgásbarnák és némi kígyó vörösvértestet is tartalmaznak. Erre magyarázat, hogy a kígyók testnedveit jobban kedvelik, mint azok vérét. A hőmérséklet, a páratartalom közvetlenül befolyásolja a hímek élethosszát, így az kb. ugyanolyan hosszú, vagy picivel rövidebb, mint a nőstényeké.
Kifejlett nőstény
A kifejlett nőstény kb. 0,57mm x 0,35mm nagyságú a táplálkozás előtt, ezt követően mérete akár 1,35mm x0,96mm nagyságúra is megnőhet. A testfelület sűrűn szőrözött. A kifejlett nőstény nyolclábú, igen aktív vérszívó, amely testtömegét akár 1500%-kal (ezerötszáz százalékkal), 0,05mg-ról 0,75mg-ra is képes a vérszívással megnövelni. A nőstény a vedlést követő néhány órán belül már táplálkozik, amennyiben találkozik egy kígyóval, ha nem, akkor hosszú ideig képes táplálék nélkül elélni, a hőmérséklet és a páratartalom függvényében.
A vedlés és az első táplálkozás között a nőstény párosodik az első útjába kerülő hímmel, néha több hímmel is. Amikor a több, mint 0,15mg tömeget eléri, többé nem lesz kívánatos a hímek számára, és így sok nőstény soha többé nem párzik, mivel enni kezdenek, mielőtt hímekkel találkoztak volna. Azok a nőstények, amelyek még nem párosodtak termékenyítettlen petéket raknak le, amelyekből csak hímek fejlődnek ki.
Azok a nőstények, amelyek találkoznak egy kígyóval, hüllővel, arra felmásznak, bebújnak a pikkelye alá, és táplálkozni, vért szívni kezdenek. Legtöbbször mindaddig, amig jól nem laknak, ugyanazon a helyen maradnak, feltéve, hogy nem zavarják meg őket. Mivel a testük a táplálkozás során nagyon megnő, már csak egy részük marad továbbra is rejtve a pikkely alatt, a test többi része – a pikkely takarásának hiányában – láthatóvá válik.
Amikor a nőstény a táplálkozását befejezte, sétálgat a kígyó testén, mindaddig, amíg le nem esik. Ezután a terráriumban sétálgat, majd egy sötét sarokban mozdulatlan marad. A másik, hasonlóan jóllakott nöstény közvetlenül mellé telepedik le, majd a többi is, és így a nőstények csoportosulnak, és elkezdik a peterakást. Néha a nőstény lerak néhány petét a gazdaállatra is táplálkozás közben, de sosem petézik mielőtt el nem érte a 0,25 mg-os testtömeget. 25°C -on a nősténynek 4-6 napig kell táplálkoznia, mielőtt petézni tudna. Tele ennie magát kb. 5-8 nap alatt tudja.
A tojásrakás erőteljesen hőmérsékletfüggő. A lerakott peték száma csökkenő tendenciájú, amennyiben a nőstény tartalékai fel már van használva. Egy-két hét után a 25°C -os hőmérsékletnél a nőstény tömege csökken 0,3mg-ra az éhezésnek köszönhetően, ekkor ismét aktívvá válik és vándorolni kezd a terráriumban.
Ha találkozik kígyóval, ismét enni fog, majd elvonul petézni. A nőstény összesen 60-80 petét rak, mielőtt elpusztul. Egy-kéthetes periódusokban 2x -3x táplálkozik. Mind a hőmérséklet, mind a páratartalom befolyásolja a nőstény atka élethosszát. Az élettartam nő alacsonyabb hőmérsékleten, és magasabb páratartalomnál.
A táplálék elősegíti a nőstény peterakó képességét, de ez nem növeli az élethosszát. a kifejlett nőstény optimális körülmények között – kb. egy hónapig – elél 20°C hőmérsékleten és 95°relatív páratartalomnál. 30°C-on az élettartam 1-2 héttel rövidebb. 2°C-on és 95% relatív páratartalom mellett a nőstény egyszer-egyszer túlélhet akár 4 hetet is, és képes volt tojásrakásra, amikor is 25°C-ra helyezték vissza, in vitro. Azonban 12órán belül elpusztulnak 40°C-on és 95% RH mellett.
Összefoglalásképpen megállapítható, – figyelembe véve a normális hüllőtartásra alkalmas hőmérsékletet (25°C) –hogy a fekete kígyóatka (Ophionyssus natricis) életciklusa (peterakástól peterakásig) 13-19 napig, azaz kb. 2-3 hétig tart.
Környezet
A fekete kígyóatka (Ophionyssus natricis) kifejezetten nem vándorló parazita, ezért gazdaállatot kell találnia két alkalommal, a kifejlődéséhez. Az atkának szintén két alkalommal megfelelő környezetet is kell találnia az átalakuláshoz, illetve a peterakáshoz. Az atkák néhány tojást leraknak a kígyóra, amelyet azok a vedlésükkor hátra hagynak.
A terráriumi kígyók atkák ezreivel fertőződhetnek meg. Amikor nagyszámú atka táplálkozik egy kígyón, akkor a vérveszteség akár olyan mértékű is lehet, amely az állat halálát is okozhatja. Kimutatták, hogy egy erős atkafertőzés 1-4 hónapon belül elpusztíthatja a kígyót. Egy, labor körülmények közötti kísérletben az atkával megfertőzött 10 kígyóból mind elpusztult 16 napon belül.
Amikor az atka táplálkozik és vért szív, átfúrja a kígyó bőrét, amelyen keresztül baktériumok juthatnak be az állat testébe. Kimutatták, hogy a kígyóatka képes az Aeromonas hydrophyla baktériumot a beteg állatról az egészséges állat szervezetébe juttatni, a betegséget átvinni. Az addig egészséges állat néhány napon belül elpusztult vérmérgezésben, amikor is fertőzött kígyóval és kígyóatkákkal tartották egy közös terráriumban.
Klinikai tünetek
A klinikai tünetek aneroxia, depresszió, gyakori dörzsölődés a terráriumi berendezésekhez, megnövekedett gyakoriságú vedlés és hosszas fürdőzés az itatóedényben. Az atkák megfigyelhetők a kígyó bőrén. Erős fertőzés esetén anémia is előfordulhat.
A diagnózis a klinikai tüneteken és az állat testén megtalált kígyóatkák azonosításán alapul. A kígyóatkák gyakorta megfigyelhetők a fertőzött állat szeme sarkában. A szem gyengéd elfordítása, mozgatása az atkákat kimozdulásra készteti. További kedvenc helyei még a kígyóatkáknak az áll és a kloáka környéki részen, a pikkelyek alá rejtőzve.
A kígyóatka (Ophionyssus natricis) kezelése
Ha már megtörtént a fertőzés, a kígyóatka (Ophionyssus natricis) eltávolítása elég nehézkes, következetes és hosszan tartó, költséges folyamat. A teljes atkamentesítés csak akkor sikeres, ha azt egy igen szigorú, következetes környezeti atkamentesítés is követi. Sok, kutyáknál, macskáknál használatos inszekticid és akaricid alkalmazható a kígyóatka ellen. Ezek a szerek piretrint, piretroidokat, szerves foszforvegyületeket, fipronilt, diklórfoszt tartalmazhatnak. Ezek a vegyületek azonban, különböző mértékben ugyan, de potenciális idegmérgek a hüllők számára.
Új lehetőség a kedvenceink atkamentesítésére a biológiai kontroll. A biológiai védekezés során a fekete kígyóatka természetes ellenségeit, ragadozó atkákat alkalmazunk. A BioRaptor B és a Taurrus ragadozóatkák hatékonyan, rövid idő alatt zsákmányként feleszik a kígyóatkákat, illetve azok bármely fejlődési stádiumát. A ragadozóatkákat csak telepítenünk kell a terráriumban, a többit elvégzik hasznos ragadozóatkáink.
Megoldásaink
“Tökéletes termék. Csak ajánlani tudom. Pikk-pakk kiírtották az atkákat!”
Ragadozóatkák terráriumi használata