Bögölyfélék

Bögölyfélék biológiája

 

 

Törzs: Ízeltlábúak (Atrhropoda)

Osztály: Rovarok (Insecta)

Rend: Kétszárnyúak (Diptera)

Család: Bögölyfélék (Tabanidae)

A bögölyfélék (Tabanidae) családja viszonylag nagyméretű fajokat (1-3cm) tartalmaz. A hím és a nőstény megkülönböztetése a táplálkozásuk szempontjából fontos (vérszívó v. nem vérszívó). A hímekre jellemző, hogy összetett szemei szinte teljesen összeérnek, ugyanakkor a nőstények esetében a két összetett szem nem ér össze, közöttük rés, a homloksáv húzódik. A hímek jellemzően virágporral és nektárral táplálkoznak, míg a nőstények vérszívással táplálkoznak, így rájuk jobban jellemző a határozott szúró szívó szájszerv.

 

Nőstényeik főleg nagyobb emlősök (ló, szarvasmarha, őz, szarvas, stb.) vérét szívják. Az embert is gyakran megtámadják, különösen a Chrysops és a Haematopota fajok. A gazdasági haszonállatok komfortérzetének és termelési paramétereinek (tejhozam, súlygyarapodás) káros befolyása mellett a betegségterjesztő szerepük is jelentős. A nőstény csak akkor képes petéket érlelni, ha előzőleg vért szívott, így ezek a bögölyfajok az állat- és humán-egészségügyi szempontból a legveszélyesebbek (anautogén típus). A nőstények a nagyobb emlősök (szarvasmarha, sertés, ló, juh, stb.) vagy ember vérét szívják. Mivel szúrásuk fájdalmas, a gazdaállat védekezésére szívásukat többször kénytelenek megszakítani, míg a szükséges mennyiségű vért felveszik. Gyakran szívnak friss vagy bomlásnak indult tetemekből is. A nyálukkal együtt gyomortartalmuk egy részét is a sebbe üríthetik. A megszakított és többször megismételt szívásuk kórokozó terjesztő hatásukat csak fokozza.

 

 

Bögölyfélék fejlődése

 

A bögölyfélék teljes átalakulásos fejlődésen, metamorfózison mennek keresztül a kifejlett állapot eléréséhez.

 

 

Pete

 

A bögöly petéje sárgásbarna színű, ovális alakú, kb. 1-2,5 mm hosszú. A peték csomókban kerülnek elhelyezésre. A nöstény egyedek a petéket függőleges felületre rakják, ez lehet víz fölé kilógó lombozatra, kiálló kövekre, sziklákra, vízi növényzetre. A peterakáshoz előnyben részesítik a vízi növényzetet. A függőleges, peterakásra alkalmas felületek mindig közvetlenül a víz és nedves talaj felett helyezkednek el, ezzel biztosítva kedvező feltételt a lárvák fejlődésének. A nőstény nem petézik a túl sűrű növényzetre. A tojások kezdetben krémfehér színűek, de rövid időn belül szürkére, feketére sötétednek. A tojások a környezeti időjárási viszonyoktól függően öt-hét napon belül kikelnek, és a lárvák az alatta lévő nedves talajra, vízbe esnek.

 

 

Lárva

A frissen kikelt lárvák fehér színűek, és kb. 1,5 mm hosszúak, fejük felé elkeskenyedőek. A lárvák vízi, félig vízi vagy szárazföldi életmódot folytatnak. Chrysops spp. “hidrobiontáknak” nevezik, és magas víztartalmú területeken találhatók. Tabanus spp. a szárazabb aljzatokat részesítik előnyben, és “félhidrobionták”. A lárvák mindkét végén elvékonyodnak, és általában fehéres színűek, de a fajtól függően barnás vagy zöld színűek is lehetnek. Sok fajnál fekete sávok találhatók a test minden egyes szegmensében. A lárva légcsövön keresztül lélegzik, a páros légzőnyílás a test hátsó végén található. A lárvának kicsi feje és 11-12 további szegmense van.

 

 

 

 

A lárvák fajtól függően hat-kilenc lárvastádiumon mennek át. A lárvaállapotban eltöltött idő néhány hónaptól akár egy évig is eltarthat. A Chrysops fajok lárvái a talajban lévő szerves anyagokkal táplálkoznak. Tabanus spp. rovarlárvákkal, rákfélékkel és gilisztákkal táplálkoznak. Annak ellenére, hogy a Tabanus spp. lárváit húsevőnek és kannibálnak tartják, négyzetméterenként akár 120 lárváról is beszámoltak már. A lárva a talaj felső szárazabb, 2,5-5,0 cm rétegébe költözik, amikor már bebábozódásra készen áll. A lárva a felsőbb rétegbe költözést követően két napon belül bebábozódik.

.

 

 

Báb

A bábok 3-4 mm hosszúak, bebábozódást követően először fehérek, majd elszíneződnek megkeményednek, sötét vöröses-barnás színű tonnabábbá alakulnak néhány órán belül. A testhez a láb- és szárnytok is kapcsolódik. Minden hasi szelvényt egy sor tüske veszi körül. A has csúcsán egy hat-hegyes nyúlványból álló báb “csúcs” található. A bábállapot általában két-három hétig tart.

Imágó

A kifejlett légy a báb tor körüli része mentén képződő résen keresztül kel ki a bábból. A legtöbb fajnál a hímek a nőstények előtt jelennek meg. Mindkét ivar megjelenése után a legyek párosodnak. A párzás azzal kezdődik, hogy a hím üldözi a nőstényt. A párzás a levegőben kezdődik és a földön fejeződik be. A nőstény ezután petecsomókat rak le, és készen áll gazdaállatot keresni. A kifejlett Tabanidae fajok nagyméretű legyek, széles testtel és igen kidudorodó szemekkel. A hímek könnyen megkülönböztethetők a nőstény legyektől, mivel a hímeknél a szemek összefüggőek, a nőstényeknél pedig egymástól kissé távolabb vannak. Az antennák három ízből állnak. A tort és a potrohot finom szőrzet borítja.

A Chrysops fajok hossza 7-10 mm, míg a Tabanidae fajok 10-25 mm-esek. A Chrysops fajok sárgától feketéig terjedő színűek, hasukon csíkosak, foltos szárnyaik sötét foltokkal. A Tabanidae fajok legyei sárgás színűek, ugyanolyan testalkatúak, mint a Chrysops fajok, de sötétlilától feketéig terjedő szemük fluoreszkáló zöld vonalakkal van jelölve. A Chrysops sp. színe a feketétől sötétbarnáig terjednek, zöld vagy fekete szemekkel. A kifejlett Tabanidae legyek hátulsó sípcsontján csúcsi sarkantyúk vannak, amelyek a Chrysops sp esetében nincsenek jelen.

Életciklus

A kifejlett böglyök a legtöbb rovarra jellemző szezonális és napszaki aktivitás a jellemző. Az imágók rajzási aktivitása így jellemzően a hőmérséklet emelkedésével nő, azaz a fő időszak május és szeptember közötti periódusra tehető.  A legtöbb faj lárvaállapotban telel át, tavasszal és nyár elején bebábozódik. Életciklusuk egy éves, de néhány nagyobb fajnál ez két-három évig is eltarthat. A felnőttek élettartama kb. 30-60 nap.

A böglyök napszaki aktivitása változó. Este, éjjel nem repülnek. A nappali repülési szokásaikat érőteljesen befolyásolja és meghatározza melegkedvelő tulajdonságuk. Egyes fajok a 12-14 óra közötti időszakot preferálják, míg más fajok nagyobb melegben, 14-15 óra között érik el a napi aktivitási csúcsukat. Erre azonban a napi páratartalom, a szélerőssége kihatással van. A böglyök 20°C alatt nem repülnek, de egyes fajok már 28°C fölötti hőmérsékleten sem repülnek.

A böglyök szájszervei egyidejűleg alkalmasak a bőr felhasítására és a vérszívásra.  A kikelést követően gazdaállatot keresnek, mind a nőstények, mind a hímek. A hím és nőstény legyek általában a gazdaállat hátán és oldalán csoportosulnak, kivéve a nap legmelegebb időszakait, amikor inkább a gazdaszervezet hasi oldalán helyezkednek el. A vérszívás a létfenntartáshoz, túléléshez, a szexuális fejlődéshez és tojástermeléshez szükséges. A böglyök naponta átlagosan 20-38 alkalommal táplálkoznak, ami napi szinten összesen 96-163 percet jelent. A kiszívott vér mennyisége ivar- és kor szerint jól behatárolt adat, ez 1,4-1,7 mg között változik. Egyes kutatások szerint a hímek 0,5-1,0 mg, míg a nőstények 2,0-2,7 mg mennyiségű vért fogyasztanak alkalmanként. A nőstényeknek összesen mintegy 33 mg vér kell az első petecsomó kifejlődéséhez.

A böglyök generációinak száma évente változhat az éghajlat függvényében. Évente hat-kilenc generáció jellemző a hűvösebb mérsékelt éghajlatú régiókban, míg a meleg, szubtrópusi övezetekben 12-14 generáció is előfordulhat. számíthatnak

 

 

Elterjedés, fajok, bögölyfelek

A fajok gyakorisága szerint a lóbögöly (Tabanus bromius) a legtömegesebben elterjedt faj hazánkban. Magyarországon igen gyakori, helyenként tömeges előfordulás a jellemző. Az esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis) Magyarország nagy részén megtalálható, helyenként a tömeges előfordulás rá is jellemző. Párás, eső előtti időben agresszíven támadja a gazdaállatot, gazdasági haszonállatainkat. Több betegség terjesztéséért is felelős, járványügyi szerepe jelentős. A zömök bögöly (T. autumnalis) kora tavasszal nagy tömegben jelenik meg. Járványtani jelentősége nagy, több kórokozó bizonyított terjesztője. A szudétabögöly (T. sudeticus) faj, hazánkban gyakori, és 2,7cm-es nagyságával az egyik legnagyobb méretű bögölyfaj itthon. Magyarországon igen gyakori faj még a T. tergestinus, amely nagy mérete és tömeges megjelenése miatt okozhat problémát az állattartásban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Esőthozó pőcsig ( Haematopota pluvialis) akcióban

 

További info

StickyRaptor bögölycsapda

Lovasfarmok biológiai légykontrollja

 

 

 

 

 

 

Forrás, felhasznált irodalom:

MAJER JÓZSEF: Somogy megye bögölyeinek katalógusa (Diptera: Tabanidae), 2001., DOI:10.24394/NatSom.2001.1.399

Brewer, G.; Boxler, D. J.; Domingues, L. D.; Trout Fryxell, R. T.; Holderman, C.; Loftin, K.M.; Machtinger, E.; Smythe, B.; Talley, J. L.; and Watson, W.: Horn Fly (Diptera: Muscidae) – Biology, Management, and Future Research Directions (2021). Faculty Publications: Department of Entomology. 977.

Otártics Máté Zsolt: Bögölyközösségek elemzése és zavaró hatásuk vizsgálata lovakon (2021), Doktori (PhD) értekezé; Magyar Agrár- És Élettudományi Egyetem Kaposvári Campus, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet Természetmegőrzési Tanszék

Filth Fly Control on Horse Farms –  Common Filth Flies in Equine Facilities and Control Options; The Pennsylvania State University 2018, Code EE0235 1M11/18mpc; Prepared by Erika T. Machtinger

The Canadian Biodiversity Website (2010). Horse Flies and Deer Flies.University of Kentucky College of Agriculture, Department of Entomology (2010). Horse Flies and Deer Flies.

TÓTH,  Sándor (1964): Adatok a Bakony hegység bögöly-íaunájának ismeretéhez (Diptera, Tabanidae)

MISSOURI DEPARTMENT OF CONSERVATION; (https://mdc.mo.gov/discover-nature/field-gude/horse-deer-fly-larvae )

Wikipédia, Bögölyfélék: hu.wikipedia.org/wiki/Bögölyfélék

Hill, C. A.; MacDonald, J. F.: Horse and deerflies: biology and public health risk (2019)  https://extension.entm.purdu.edu/publications/E-246.pdf