Általános név: Alombogár
Tudományos név: Alphitobius diaperinus (Panzer) (Insecta: Coleoptera: Tenebrionidae)
Bevezetés
Az alombogár, Alphitobius diaperinus (Panzer) egy kozmopilita raktári kártevő, gyakorlati fontossága és megítélése a baromfitenyésztésben, mint patogén kórokozó mivoltában valósul meg. Továbbá, jelentős károkat okozhatnak a baromfinevelő istállókban is. A kifejlett példányok rendkívül zavaróvá válhatnak amikor nagy tömegben vándorolnak, vagy a rejtekhelyükként szolgáló almot, trágyát kitrágyázzák. Az Alphitobius diaperinus a baromfitrágyában, alomban tartózkodik, ebből kifolyólag jelentős kártevő a baromfi ágazatban.
Számos tanulmány vizsgálta az alombogár biológiáját, fiziológiáját és kezelését. Az alombogár Alphitobius diaperinus a gyászbogárfélék családjába és az Alphitobius nemzetségbe tartozó faj. Világszerte ismert az A. diaperinus, valószínűleg szubszaharai-afrikai eredetű, és trópusi egzotikus fajnak tekinthető Észak Amerikába, ahová Európából hurcolták be 1910 előtt.
Leírás
Kifejlett egyed: Az alombogár nagyjából ovális, nagyjából domború, feketés-feketésbarna, rendszerint fényes bogár. A színe változhat kor szerint. A hossza kb. 5,8 – 6,3 mm. A csápja rövid, sárgás szőrökkel sűrűn borított, az utolsó csápíz világosabb.
Pete: A nőstények naponta 4-7 petét képesek lerakni 25°C -on. Nincs peterakás és lárvális fejlődés 17°C alatt. 20°C-on a kifejlődés a peterakástól a kifejlett állapotig 164 napig tart. A peték megközelítőleg 1,5mm hosszúak, krémfehér-vöröses színűek, karcsú formájúak, kissé hengeres véggel.
Lárva: A test szegmentált, hasi oldalon hátrafelé kúposodik, 3 pár lábbal. Az utolsó lárvastádiumban a méretük kb. 7-11mm hosszú. A frissen kikelt lárva tejfehér színű. A vedlést követően barna árnyalatú színt figyeltek meg. 6-11 lárvastádiuma van.
Báb: A báb kb. 6-8 mm hosszú, krémfehér – vöröses színűig. A lábak a testhez simulnak.
Életciklus és biológia
Az Alphitobius diaperinus trópusi eredete miatt elsődlegesen a nedves, meleg környezetben érzi jól magát. Az alombogár a baromfitrágyában, alomban tartózkodik, ebből kifolyólag jelentős kártevő a baromfi ágazatban.
A párzást követően az alombogár potenciálisan képes 2000-nél is több petét lerakni (átlagosan közel 200-400 darabot). Az imágó a petéket a baromfi istálló repedésekbe, résekbe, trágyába vagy az alomba, takarmányszóródásokba, az etető- és itatórendszerek alá helyezi. Az imágó 2-3 hónapig él, a nőstény egyed élete során folyamatosan, 1-5 napos időközökkel végzi a peterakást. A lárva négy-hét napon belül kikel, a teljes átalakulásos fejlődését 40-100 nap alatt teszi meg, a hőmérséklettől, élelemtől függően.
Kb. 11 lárvastádiuma van az alombogárnak, 30-33°C hőmérsékletű és 90% relatív páratartalmú környezeti feltételek szükségesek az optimális fejlődéshez.
A kifejlett lárvák szétszóródnak, hogy elszigetelt, nyugodt helyet találjanak a bebábozódáshoz, így gyakran járatokat rágnak a baromfiházak hőszigetelésébe, ahol is bebábozódnak.
Ezek a járatok tovább tágulnak, amikor az imágók kikelnek, és elhagyják azokat, hogy táplálékot találjanak. Mind az imágó, mind a lárva éjjel aktív, a legnagyobb aktivitást alkonyatkor mutatják. Amikor megzavarják őket ultraaktívvá válnak és gyorsan beássák magukat az alomba. A kifejlett egyed hosszú életűek, normál körülmények között akár egy évig és elvannak, kísérleti körülmények között kétéves élettartamot is mértek.
Fejlődési stádium | Hossza (nap) |
Pete | 2-6 |
Lárva | 24-46 |
Báb | 4-8 |
Imágó | 1 hónap (-2 év) |
Károkozás
Elsődlegesen a baromfiágazatban, mint betegség vektor van jelentős szerepe.
Az alombogár lárvája jelentős károkat tud okozni a baromfiépületek szigetelésében. Amikor bábozódásra alkalmas helyet keresnek, a lárva átrágja magát a nikecell lapokon, az üveggyapoton, a polisztirolszigetelésen. Ez problémát okoz, mivel a fűtési költségek jelentősen megemelkednek, extra javítási karbantartási költségek lépnek föl. Akár 67%-kal nagyobb is lehet ez energiaköltség az alombogár fertőzött baromfiistállókban.
Védekezés
Az alombogár elleni védekezési stratégiában jellemzően kétfajta, lárvicid és adulticid rovarírtószert használnak. A kifejlett imágókat kontaktszerekkel irtják, míg a lárvákat kitin bioszintészist gátló anyaggal rovarölőszerrel kezelik. A kezeléseket jellemzően a szervízperiódusban lehet csak elvégezni, méreg jellegüknél fogva.
Az alombogár elleni védekezésben kifinomultabb védekezési módszer a biológiai védekezés, melynek során az alombogár természetes ellenségeit használjuk fel a védekezéshez. A biológiai védekezés betelepített állomány mellett is használható., sőt a védekezési stratégia részét képezi ez.
Megoldások